Csak még egy kicsit többet... - perfekcionizmusról dióhéjban

A perfekcionizmus, vagy más néven tökéletességre törekvés az egyik legtöbbet kutatott téma a pszichológiában. Már- már triviális gondolat, de miután a digitális forradalom elhozta magával a gyorsabb, kisebb erőfeszítéssel is elérhető tökéletesítés lehetőségét - pl. Photoshop, OpenAI-, nem csoda, hogy egyre inkább elérhetővé, megteremthetővé és belső igénnyé válik a “tökéletesség”. Vállalva vagy titkolva, de társadalmunk jelentős százaléka hajszolja, elvárja és kiváltja a kiemelkedő eredményeket, legyen szó munkahelyi teljesítményről, szépségről vagy bármely más életterületről.

A perfekcionizmussal kapcsolatban jellemzően két nagy tábor figyelhető meg. Az egyik tábor, aki egyértelműen azon az állásponton van, hogy a perfekcionizmus túlzásokba hajszolja az embert és megágyaz a mentális egészség romlásának, miközben nem csak maga a tökéletességre törekvő egyén, de a környezet is szenved.

A másik táborba tartozók szerint a perfekcionizmus a siker egyik legfontosabb záloga és elengedhetetlen a tehetség kibontakoztatásához, valamint az átlagon felüli eredmények eléréséhez. Megfigyelhető, hogy a “perfekcionizmus-hívők” félreértelmezett boldogság-fogalommal rendelkeznek, amely szerint a boldogság, az elfogadottság és a sikeres élet záloga a teljesítmény. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos pozitív hozadékai (valódi elismerés, valódi teljesítmények), amelyek olykor irigylésre méltóak lehetnek, de mindez olyan áron, amit már szeretnénk magunknak.

Jellemzően ilyen dichotóm módon közelítjük meg a témát, pedig a kép jóval árnyaltabb. Miután a perfekcionizmussal kapcsolatos kutatások virágkorukat élik, a kutatók egyre jobban rálátnak eme összetett és sokszínű téma komplexitására. Egyre több kutatás támasztja alá, hogy

nem önmagában a kiemelkedő teljesítményre és a minőségi munkára való törekvés kártékony, hanem annak túlzó mértéke.

Ekkor az egyén rettegve a hibázás lehetőségétől és következményeitől túlzó erőfeszítésre kényszeríti magát visszatérően, miközben jelentős distresszt (kártékony stresszt) él át. Emögött egyes kutatók genetikai adottságokat, míg mások a helytelen megküzdési stratégiákat vélik felfedezni, de egy dolog biztos. Magától értetődő, hogy a túlzott stressz jelentősen rontja a testi, lelki és a kapcsolati jóllétet, amely hosszú távon fizikai betegségekhez, mentális zavarokhoz és az emberi kapcsolatok negatív irányú változásához vezetnek.

A perfekcionista személyekre jellemző a hibák miatti fokozott aggodalom, hiszen a hibákat teljes személyüket érintő kudarcként értelmezik, valamint a magukkal és a környezetükkel szemben támasztott megugorhatatlan elvárások. A korábbi évekre visszatekintve általában felfedezhető a kritikus szülői viszonyulás, a direkt vagy indirekt módon sugallt magas szülői elvárások, valamint a saját kompetenciába vetett hit labilis volta vagy teljes hiánya.

Gondolkodtál már azon, hogy Te miből tudod, hogy mik a veled szemben támasztott elvárások? Vajon belső vagy külső elvárások ezek? Direkt vagy indirekt üzenetekből szűröd le mindezeket?

Elképzelhető, hogy Te is találkoztál már olyan személlyel - talán pont ma reggel a tükörbe nézve -, aki kényszeresen, pihenés és kegyelem nélkül próbálja elérni célját, miközben megugorhatatlan elvárásokat támaszt a környezete és önmaga elé. Egy ilyen attitűddel rendelkező személy társaságában könnyen érezhetjük magunkat kényelmetlenül. Késztetést érezhetünk arra, hogy ott hagyjuk vagy mi magunk is tegyünk valami fontos dolgot, hiszen másodpercek alatt átragadhat ránk a nyomás, amelyben él. Fontos lehet látnunk, hogy

a perfekcionista ember óriási szorongást él át.

Folyamatosan azon ügyködik, hogy tökéleteset alkosson, miközben könnyedén elhanyagolhatja az élet azon területeit, amelyek valódi elégedettséget adhatnak. Ha Te épp nem ebbe a kategóriába tartozol, akkor nehéz lehet elképzelni azt az állandó nyomást, amelyben egy perfekcionizmusra hajlamos személy a mindennapi életét éli, miközben

visszatérően azzal a belső gondolattal küzd, hogy “Bármit is csinálok, sosem leszek elég jó…”

Van-e kiút?

Van, de a feladat nem egyszerű. A rossz hír az, hogy ha változtatni szeretnél, nem tudod megspórolni a valódi, feltáró önismeretet. Ha már felfedezted a benned élő perfekcionistát, felismerted romboló hatását, valamint eldöntötted, hogy szeretnél önmagad és a környezeted számára elfogadóbb partner lenni, akkor nincs más út, irány az önismeret. Mint minden személyiséget érintő nehézség esetén, úgy a tökéletesség hajszolása mögött is megtalálhatók a gátló sémák és hiedelmek, a fájdalmas tapasztalatok és a mélyben megbúvó félelmek. Az ezekkel való megküzdés és felülírás sok kényelmetlenséggel járhat, amelyet talán te is szeretnél megspórolni (ki nem?), de a végén ott állhatsz, mint egy valódi magabiztossággal, belső biztonsággal, valamint önmagával és a környezetével is megengedőbb valódi egészséges felnőtt.

Hát nem megéri?...

---

Felhasznált irodalom:

Dobos, B., & Pikó, B. (2018). A perfekcionizmus, a szociális fóbia, az énhatékonyság és az élettel való elégedettség szerepe a vonásszorongás hátterében. Psychiatria Hungarica, 33(4), 347-358.

Olajos, T., Hőgye-Nagy, Á., Héjja-Nagy, K., & Dávid, M. (2021). Az adaptív és maladaptív perfekcionizmussal együtt járó motivációs mintázatok feltáró vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, 76(2), 353-376.

Stoeber, J., & Otto, K. (2006). Positive conceptions of perfectionism: Approaches, evidence, challenges. Personality and social psychology review, 10(4), 295-319.