Váltani vagy nem váltani? - Pályamódosításról dióhéjban

Amikor a húszas éveim közepén úgy döntöttem, hogy, feladva addigi életemet, pályát módosítok, legtöbben nem nagyon értették a – látszólag- hirtelen meghozott döntést. A saját területemen, mondhatni, sikeresnek számítottam, volt egy kiszámítható fizetésem, valamennyi presztízsem (legalábbis akkor így éreztem) és ha nem csinálok valami égtelen butaságot, akkor valószínűleg egy jó darabig még maradhattam volna.

A külső környezet számára olykor váratlan és érthetetlen döntéseink mögött azonban sokkal több bújik meg, mint puszta vakmerőség, hiszen a fontos belső változások sokszor egészen csendben történnek. Nézzük mivel jár egy karrierváltás, mi a költsége és a haszna egy olyan döntésnek, amely hosszabb távon nem csak saját, de környezetünk életére is jelentős hatást gyakorolhat.

A karrierváltás, mint veszteségélmény

A veszteség és a gyász kifejezések legtöbbünk gondolataiban a halálhoz és az élet végességéhez kötődnek. Pszichológiai szempontból azonban kicsit más a helyzet.

Veszteségélmény lehet minden olyan életesemény, amely drasztikusan befolyásolja az életünket, s ezzel együtt az önmagunkról és a világról alkotott képet, valamint kapcsolatainkat és érzelmeinket.

Bár meglepő, de veszteségélmény lehet egy alapvetően pozitív esemény is, mint például egy gyermek születése, egy esküvő vagy egy költözés. A közös ezekben az élményekben, hogy az addigi élet teljesen felborul, újratervezést igényel, így nem meglepő, ha olyan érzésekkel találkozunk mint szorongás, félelem, bénultság vagy tehetetlenség.

Kételyek, döntések, lépések

Amíg a kételytől eljutunk egy döntésig, aztán egy konkrét lépésig nagyon változó érzelmi állapotokon és döntési helyzeteken kell végig hullámvasutazni magunkat. Íme a leggyakoribb szempontok, amelyeket pályamódosítási szándékunk esetén legtöbben mérlegelünk:

• adaptálhatóság – mennyire tudjuk gyorsan és hatékonyan létrehozni a váltást és mennyiben tér el az eddigi életünktől, tehát mennyi erőforrást kíván tőlünk.

• jövőbeni vágyak és azok stabilitása – a szándék mennyire fakad meggyőződésből és mennyire egy hirtelen impulzusból

• a saját vélt vagy valós képességeink elégségessége

• vélt vagy valós gátak és költségek (érzelmi, fizikai, kapcsolati, anyagi stb…)

• lehetséges haszon (érzelmi, fizikai, kapcsolati, anyagi stb…)

Szinte törvényszerű, hogy egy ilyen összetett hatású döntési helyzetben szorongunk, így szerencsés, ha a cél nem a szorongás elkerülése, hanem az azzal való adaptív megküzdés.

Lépésről lépésre

A karrierváltási igény általában nem a véletlen, hanem számtalan tudatos és tudattalan élményünk összessége. A sürgetettség érzése ilyenkor természetes, ám a kapkodással érdemes vigyázni. Ha egyszerre “túl nagyon akarunk ugrani” az egyfelől ijesztő és eltántoríthat, másfelől nem kedvez a váltás okozta nehézséggel való megküzdésben. Ilyenkor is érdemes a lépésről-lépésre elvét követni, amelyben megjelenik a jelenlegi helyzet és erőforrások felmérése, a következő lépések megtervezése, a várható elakadások figyelembevétele stb…

Énkép és karrier

A karrierváltási vagy pályamódosítási szándék alapvetően két motivációból (külső és belső késztetés), illetve ezek kombinációjából fakad. Külső motivációként megjelenhet egy másik szakma vonzósága, életmód vagy élettér váltás, illetve bármilyen külső kényszerítő erő. A belső késztetés nagyon gyakran a szakmai önazonosság kérdéséből indul.

Emberként fontos hajtóerőnk, hogy értékesnek érezhessük magunkat.

Ha olyan dologgal foglalkozunk, amelyet mi magunk is hasznosnak és értékekkel telinek élünk meg, az egyfelől visszahat ránk, hiszen fokozza az önmagunkkal kapcsolatos pozitív attitűdöt. Ennek következtében képesek vagyunk még több erőfeszítést tenni anélkül, hogy különösebben elfáradnánk. Másfelől azonban hatást gyakorlunk a környezetünkre is, hiszen ki ne szeretne egy motivált, önmagával és a munkájával elégedett kollégával együttműködni. Ilyen módon felelősek vagyunk a minket körülvevő emberekért is, így nem mindegy, hogy mivel és hogyan töltjük azt napi 8 munkára szánt órát.

Ha a munkánk által megtapasztalt értékekkel kevésbé vagy egyáltalán nem tudunk azonosulni (céges jövőkép, értékek, termék, munkaidő, fizetés stb…), akkor nagyon gyakran megjelenik a változás iránti természetes igényünk. Fontos, hogy mind külső, mind belső élmények hatására képes változni az, hogy milyen korban mit tartunk fontosnak akár társadalmilag, akár személyesen..

Presztízsvesztés?

Talán ez az egyik legszorongatóbb kérdés, pláne, ha valamit teljesen újba szeretnénk belekezdeni. Hogy valóban presztízsvesztésről van- e szó vagy sem, nem tisztem megítélni. A kérdés inkább az, hogy presztizs vagy egy teljesebb élet?

A recept továbbra is ugyanaz: ne a szorongást akarjuk elkerülni, hanem keressünk megfelelő megküzdési módon arra, hogy megküzdjünk vele.

És hogy mi segíthet ebben?

• Legyen tervünk! – A vakmerőség nem bátorság. Ahogy fent is hangsúlyoztam: a karrierváltás minden életterületünkre hatással lehet, beleértve kapcsolatainkat is, így fontos, hogy ne ugorjunk fejest az ismeretlenbe terv nélkül.

• Beszélgessünk! – Sokat, sokakkal és sok szempontból. Amikor feltárjuk legbelsőbb dilemmáinkat, olykor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy mennyien tudnak kapcsolódni hozzánk.

• Kérjünk segítséget! – Szakemberek hada áll rendelkezésünkre, ha elakadnánk, hiszen a váltástól való félelem képes egy egész életet más irányba terelni.

• Keressünk pozitív példákat! – Tehát olyan embereket, akik már átmentek hasonlókon.

• Legyen tervünk arra az esetre, ha meginognánk! – Az elbizonytalanodás természetes, de ha van egy mentőtervünk, akkor ezzel is könnyebb megküzdeni. Érdemes végiggondolni: kitől kérhetünk segítséget ilyenkor, mi a hosszú távú tervem a karrierváltással, mit fogok belőle profitálni, hogyan fog megváltozni pozitív irányba az életem.